Mindig izgalommal várom a felkészülés első egy-két hetét. Gyakorlatilag ilyenkor dől el – egy kis túlzással – a csapat (az edző) sorsa. Szerintem az igazán  jó tréner ismérve nem csak az, hogy hogyan tudja felkészíteni és irányítani csapatát, milyen kiváló edzéseket tart, hanem milyen erős játékoskerettel rendelkező csapathoz tud szerződni, és mennyi edzői díjat tud kialkudni magának . Én ebből a szempontból mindig is rossz edzőnek tartottam magam.

Az előző idényben nem valami jól „muzsikáltunk”, éppen hogy megúsztuk a kiesést a megyei II. osztályból. Én idén télen kerültem az egyesülethez. Az őszi 0 (!) ponthoz tavasszal 11 pontot tudtunk hozzágyűjteni. Sajnos hiába volt meg az új elnökség rendkívül pozitív hozzáállása, egy lelkes, de kevésbé képzett játékosokból álló 12-13 fős szűk kerettel csak ennyire futotta. (Gólt nem képes sem az elnök, sem az edző rúgni! )

Aztán jött a várva várt nyári szünet! Már tele volt a … (bugyrom) a labdarúgással! (Az EB-t azért néztem, bár a kedvenc spanyol csapatom egy-egy meccsénél átkapcsoltam a „Marichuy”-ra. )

A pihenés után az első nagy kérdés az volt, hogy számítanak-e rám továbbra is edzőként az egyesületnél. Egyrészt, hogy tudjak majd erről bloggot írni , másrészt az edzői díj sem jön rosszul. A válasz: IGEN volt.

Nem sokáig örülhettem, mert jöttek a szokásos problémák: kik igazolnak el, kik lesznek vadul szerelmesek, kik nősülnek meg, kik maradnak „örökre” sérültek vagy öregszenek meg hirtelen , és persze kiket tudunk igazolni?

Ebben az időszakban nehéz az elnök dolga. Játékosokat is kellene igazolni és pénzt sem szabadna nagyon költeni. MERT PÉNZ AZ NINCS SOK! Legalábbis mifelénk nincs.(Sajnos ebből a szempontból rossz környéken élek.) Ilyen helyzetben két nagy csoportja van a játékosoknak: az idegenlégiósok és a helyiek. Az egyik csoport pénzt akar, a másik csak szeretne. EZ AZ ÁLLAPOT A 22-ES CSAPDÁJA!

Általában a helyiek nincsenek se darabra, sem minőségben annyian, hogy egy egészséges létszámú (min.16 fős) keretet tudjanak kialakítani. TEHÁT idegenlégiósok nélkül nem lehet a csapatot indítani a megfelelő szintű bajnokságban.

Ha pénzt kapnak az idegenlégiósok, akkor miért ne kapjanak a helyiek is? Ráadásul lehet, hogy helyben még jobb játékosok vannak, mint amilyenek érkeznek. Annyi pénz viszont nincs, hogy mindenki kapjon. TEHÁT, ha mindenki kapna pénzt, akkor anyagilag tönkremenne az egyesület. (Én már sajnos ültem olyan csapat „hajójában”, amely a szertelen „pénzezés” miatt „léket kapott”.  )

Vagy ne kapjon anyagi juttatást az idegenlégiós? Akkor meg miért menne egy „idegen” csapathoz más településre?  Az én válaszom egyszerű: meg kell értetni a játékosokkal, hogy – ilyen szinten – a FOCI NEM A PÉNZRŐL SZÓL, HANEM A JÁTÉKRÓL. A játéknak ugyanis van egy ún. „önjutalmazó” tulajdonsága, azaz örömet okoz, ha normális társaságban és körülmények között, ráadásul sikerélményekben gazdagon művelik. Ezeket a feltételeket kell megteremteni a vezetőségnek egy jó szakmai vezető (edző) segítségével.

MOST: Négy idegenlégiós közül hárman távoztak a csapatból, de négyen érkeztek is. Két helyi játékos hosszú kihagyás (sérülés) után állt csatasorba.

Nagyon vegyes a játékosállomány összetétele képességek, edzésmúlt, taktikai-technikai szint, erőnlét és motivációs bázis viszonylatában.

Eddig két edzés és egy edzőmeccs volt az elmúlt héten. Az első edzésen (kedden)csak játszottak a fiúk. A labdás bemelegítés és gimnasztika (nyújtás) után a fő részben:

• „sok kapus” játék
• „felívelős”játék,
• vonaljáték,
• „játék két külső kiskapura” volt.

• A második edzésen (pénteken) a bemelegítés (labdás koordináció és gimnasztika) után
• az egy-egy elleni játék védekezésre vonatkozó alapelveit, lépéseit ismertettem a fiúknak, illetve gyakorolták párokban. Hát voltak problémák!
• Majd a „puding próbája, az evés” következett: 1-1 elleni támadásvezetés kapura.
• Aztán a fiúk kapura lövéseket gyakoroltak indulócsel és gyors lefordulás után a kapu általam meghatározott részét megcélozva. (Örültem, ha minden 10. lövés a kijelölt irányban süvített. )
• Az edzés végén egy kis csapattaktikát gyakoroltunk: 1 (kapus) + 7-6 elleni mérkőzésszerű játékformában. (Labdakihozatal a saját térfélről.) Ez előkészítése volt a hétvégi mérkőzésnek, ahol 1-4-4-2-es alapfelállásból induló játékrendszert terveztem el. (A 4 középpályás 1-2-1-es alakzatban, az ún. „gyémánt” alakzatban áll fel.) Ennek a játékrendszernek fontos része volt a rendszeresen felfutó szélsőhátvédek aktív támadó szerepe.

Reméltem, hogy az edzésen begyakorolt dolgokat mérkőzésen viszont fogom látni. Ám a hétvégi meccsre 5 új (!) játékos érkezett, akit még nem is láttam játszani! Megint jöhetett az „irodalom óra”, ahol a taktikai táblánál elmesélhettem, hogy mit szeretnék látni a meccsen.

De előtte ismertettem a mérkőzésekre vonatkozó főbb szabályokat:

• A mérkőzés kezdete előtt legalább 1 órával az öltözőben kell lenni.
• A cseréknek is át kell öltözni a bemelegítésre.
• A cseréknek a bemelegítésnél segíteni kell labdát szedni, bójákat kirakni, friss vizet hozni, a kapust bemelegíteni.
• A cseréknek a meccs alatt a kispadon kell ülni. (Nem lehet a haverokkal, barátnővel beszélgetni.)
• A cseréknek a félidőben tartott taktikai megbeszélésen is részt kell venni.

Mivel több új arc volt, újra ismertettem az alapfelállást és a játékrendszer főbb feladatait. (Nem szoktam egy-egy embernek 2-3 feladatnál többet kiadni, mert úgyis elfelejtik.)

2 új srácot tettem a kezdő csapatba – függetlenül attól, hogy milyen szintű játékosok –  , mert arra voltam kíváncsi, hogyan egészítik ki a régieket, illetve nem tudtam, hogy taktikailag mennyire érettek, hogyan tudnák végrehajtani azokat a feladatokat, amiket még velük nem gyakoroltattam. Aztán a mérkőzés folyamán a többieket is becseréltem.

Bár nyertünk 6:1-re, ez számomra nem jelent semmi különöset, inkább a feladatok végrehajtási módjára, minőségére, az összjátékra, az egyéni kreatív megoldásokra, az akarati tényezőkre és az állóképesség, a fittség aktuális szintjére figyeltem. Hát van mit gyakorolnunk még!

A győzelem, a siker inkább a helyi közösség (a vezetőség, a csapat és a szurkolók)komfortérzete szempontjából fontos. (Na jó, én is kihúztam magam, mikor a szurkolók gratuláltak és meghívtak egy üveg sörre a büfébe.  ) Természetesen az új játékosok is szívesen igazolnak le egy győztes együttesbe. (Ezért jól kell ellenfelet választani a felkészülés során!  )

A mérkőzés alatt több fontos dolgot is lejegyzeteltem, amit majd meg kell tanítani a fiúkkal, illetve be kell gyakoroltatni, de most az első és legfontosabb feladat, hogy az ÜGYES JÁTÉKOSOKAT LE KELL IGAZOLNI.