A cím egy picit túlzás, de gyakorlatilag 2 edzőmeccsel és 20 + 50 perc nagypályás edzéssel (amelyből 30 perc szinte sötétségben történt) a hátunk mögött az első bajnoki mérkőzésünket 9:2-re megnyertük. MI VOLT A NAGYARÁNYÚ GYŐZELEM TITKA? Hát a … 

De menjünk sorjában!

Január 26-án kezdtük a 2014-es edzéseket. Az időjárás (a hó, a jég stb.) nem hagyott választást, csak az iskola tornatermében tudtunk edzeni. Oda pedig csak kedden és vasárnap tudtunk bemenni. 5 nagypályás edzőmeccset terveztem, ebből csak kettő valósult meg márciusban. 7 (!) termi edzést tudtam megtartani átlagban 7-8 fővel február végéig. Ez gyakorlatilag egyenlő volt a NULLÁVAL!  Február 28-án pénteken végre sikerült elérnem, hogy már a saját öltözőnket tudjuk használni, és kint eddzünk szabad levegőn. Sajnos csak 20 percig (!) tudtuk használni a füves játékteret - ahol kapura lövéseket gyakoroltak a fiúk -, utána már csak a mellette lévő 40x20 méteres műfüves pályán villanyfényben mozoghattunk. (Mivel 18.00 órakor kezdtük az edzéseket, ilyenkor még sötét volt, és sajnos a nagypályán nincsen világításunk.) Aztán vasárnap már edzőmeccsen kellett pályára lépnünk! Ráadásul egy kiváló csapat játékosai ellen, akik már sok edzéssel és több edzőmeccsel a hátuk mögött várták a presztízs harcot, hiszen együttesük egy másik csoport őszi 2. helyezettje volt. (Most már 1. helyen tanyáznak, miután hétvégén legyőzték az őszi éllovas Hévíz csapatát.)

Az edzőmérkőzés előtt – a taktikai megbeszélésen – a következőket kértem a játékosoktól:
Alaposan melegítsenek be, mert kemény küzdelem vár rájuk, és a szervezetük, izomzatuk nincs igazán felkészülve, felkészítve a hosszan tartó terhelésre.
Egy teljesen új játékrendszerben: 3-1-4-2-es felállási formában melyek az egyes posztokon lévő játékosok főbb feladatai.

A kiemelt feladatok a következők voltak:
A három hátvéd közül ketten embert fognak és egy mélységben biztosít. (A fiúk gyorsasága egy picit már megkopott, szükség volt egy klasszikus középhátvédre.) Csak pontrúgásoknál mehetnek fel a támadó zónába.

A védők előtt lévő irányító középpályás folyamatosan a labda felé mozogjon, kérje azt, és próbálja a szélső középpályásokat vagy az ékeket megjátszani. Kerülje a cselezést, a kis területen való játékot.(Sajnos a játékosaim nem alkalmasak a középpályán a pontos labdajáratásra, ezért célszerű minél gyorsabban a labdát a támadókhoz juttatni.)

A szélső középpályások bátran induljanak a szélről induló ékek által megnyitott területekbe. Figyeljenek oda a pontos beadásokra.

A belső középpályások támadásban lendületesen érjenek a kapu elé az ékek széles helyezkedése által megteremtett középen lévő üres területekbe.

A középpályások védekezésben szűken, négyes láncban mozogjanak, aktívan megtámadva a labdás ellenfelet. A mögöttük lévő irányító középpályás inkább a védőknek segítsen, ha szélesen kell védekezni a három hátvédnek, akkor lépjen be a keletkezett résekbe.

Az ékek szélről (az oldalvonal mellől) induljanak. Támadásban hozzák ki az emberfogó hátvédeket a belső biztosító középhátvédtől minél messzebbre. Szélről a védők mögé induljanak - hosszú indításokat kérve -, ha szorosan fogják őket, illetve befelé lépjenek vissza - pontos mélységi passzokat kérve -, ha mélyebben helyezkednek a védők. Védekezésben aktívan zavarják a labdás védőt. Ha vonalukon túljutott az ellenfél támadása, akkor húzódjanak ki oldalra, ott várják a labdaszerzés utáni gyors indítást.

Tehát ez hangzott el – többek között – a taktikai megbeszélésen. Úgy szoktam mondani, hogy „IRODALOM ÓRÁT TARTOTTAM” , hiszen nem gyakoroltunk semmit, csak elmeséltem a vágyaimat.

Aztán megkezdődött a mérkőzés. Ha kevés volt az edzés, és nem tanulták meg a feladatokat a játékosok, akkor célszerű folyamatosan – hangos szóval - irányítani a játékosokat. Én ezt tettem, de sajnos ez sem segített. Az egyik ok az volt, hogy dekoncentrált, gyorsan elfáradó játékosokat gyakorlatilag nagyon nehéz irányítani. A passzok nagy része pontatlan volt, a futó teljesítmény az nem volt. (Volt olyan játékos, akit becseréltem a 2. félidőben, és 10 perc után lekérezkedett, mert nagyon elfáradt!!!) A kapus formán kívül volt, az irányító középpályás nem találta a helyét, az ékek nem húzódtak ki a szélre. 3:0-ra simán kikaptunk.

Aztán következő héten jött a visszavágó idegenben. A kezdőcsapatban több változás is történt: a kapus, az irányító középpályás és egy szélső középpályás helyén más kezdett. Az ékek végre megértették, hogy mit vártam el tőlük, az irányító középpályás jól osztogatott, a kapus jól védett, a középpályások harcosan játszottak. 3:3 lett a végeredmény. Már voltak bíztató jelek. Ez az eredmény illetve a mutatott játék több játékosnak is megnövelte az önbizalmát. Bár a hátvédek jelezték, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, hogy csak hárman vannak hátul. (Ősszel végig 4-4-2-es hadrendben játszottunk.)

Aztán eljött az első bajnoki mérkőzés ideje. Előtte pénteken már 50 percet (!!!) tudtunk dolgozni nagypályán. Elsősorban kapura lövéseket, pontrúgásokat, bedobásokat gyakoroltuk. A 11. helyezett csapat látogatott el hozzánk. Azt hallottam, hogy nagyon készülnek ellenünk, így egy picit óvatos voltam, és látva a középpályások futóteljesítményét, visszatértem a 4-4-2-es alapfelállásra. (Azt hiszem, hogy jól döntöttem.) Az ellenfél nehezen adta meg magát, a 25. percben még 0:0 volt az eredmény. Aztán beindult az „úthenger”.

Visszatérve az eredeti kérdésre: „Mi volt a nagyarányú győzelem titka?”

• Hát a hatékony ékjáték.
• A biztos védekezés.
• A jó kapusteljesítmény.
• És a fociban az egyik legfontosabb feltétel: a kevésbé felkészült ellenfél. 

A hétvégén pihenünk, viszont a következő héten már kiderül, hogy mit tudunk. A 2. helyezett csapat látogat el hozzánk.