Újra beindult a Bozsik Egyesületi Program őszi idénye. Lezajlottak az első körzeti tornák és a körzeti válogatott edzések. Vajon ez a program milyen hatással lehet a megyei labdarúgó-egyesületek életére, jövőjére?

A tapasztalatom szerint lassan kiöregednek a felnőtt csapatokból azok a focisták, akik még a játékért (nem a pénzért) fociznak, és megfelelő rutinnal és képzettséggel rendelkeznek. MÖGÖTTÜK EGY NAGY ŰR VAN! A kisegyesületek legnagyobb problémája, hogy nincs megfelelő helyi utánpótlás. NAGYON KEVÉS AZ ÜGYES ÉS FOCIZNI AKARÓ GYEREK az egyesület lakókörnyezetében. Ugyan fel-felbukkan néha egy-egy fiatal, lelkes játékos, de ők sajnos kevesen vannak. Ráadásul az ő életükből általában kimaradt a megfelelő minőségű és mennyiségű képzés, és ez a játéktudás már a Megyei I. osztályban is kevés a közepes eredményekhez is. Persze vannak olyan egyesületek, akik megfelelő „motivációs tőkével” oda tudják csábítani magukhoz az NB-s egyesületek közepes képességű fiatal játékosait, de ezek a „kiváló kondícióban lévő” egyesületek nagyon kevesen vannak.

A legtöbb kisegyesület örül, ha a bajnoki meccseket gond nélkül le tudja játszani. Egyre inkább jellemző – ebben a pénz nélküli világban –, hogy a helyi kötődésű középkorú játékosok visszatérnek a településeikre. Ez az összetartás még pár évig elodázhatja a csődöt, de  megoldani nem tudja.

A rendszerváltozás előtt szinte minden településen volt egy focicsapat. Ezek működtetése, eredményes szerepeltetése presztízs volt a település vezetői számára. A „NAGY BUMM!” után megszűntek a TSZ-ek, a nagy állami vállalatok, és ezzel az általuk működtetett  fociegyesületek is átalakultak (átvették őket az önkormányzatok vagy megszűntek). A települések új politikai vezetésének és a szurkolóknak (a szavazói bázisnak) a lelkesedése aztán szép lassan lelohadt. Az önkormányzati választási ígéretek között egyre kevesebbszer szerepel „a helyi labdarúgó-egyesület megfelelő színvonalon való működtetése”.

NINCS PÉNZ AZ ÖNKORMÁNYZATOKNÁL, és sajnos egyre kevesebb a LABDARÚGÁST SZERETŐ tőkeerős VÁLLAKOZÓ is!

Tehát relatíve MÉG SOK a KISEGYESÜLET, DE NINCS vagy PÁR ÉVEN BELÜL NEM LESZ megfelelő létszámú és minőségű UTÁNPÓTLÁSBÁZIS. 

Milyen érdekes, hogy ugyanez a helyzet a kistelepülések általános iskoláival is!

Bár az utánpótlásképzést támogatja az állam (Bozsik-programok, TAO pályázat stb.), de NINCS OLYAN PÁLYÁZAT, AMELY GYEREKEKET TUD SZAPORÍTANI egy kistelepülésen.

A MEGOLDÁS EGYSZERŰ (ugyanaz, mint a kisiskoláknál), de nagyon nehéz végrehajtani a hagyományok, tradíciók, a helyi kötődések miatt. KÖRZETESÍTENI KELL!

Ha árnyaltabban kellene fogalmaznom, akkor azt mondanám, EGY ADOTT KÖRZETBEN LÉVŐ TELEPÜLÉSEKNEK ÖSSZE KELLENE FOGNIA. Ez az összefogás –egy közös egyesület létrehozása – éppen a múlt szép emlékei, a hagyományok megőrzése miatt fontos. Ha nem lesz összefogás, akkor mindegyik fociegyesület megszűnhet. Ez viszont senkinek nem jó!

A szomszéd települések lakóinak, szurkolóinak és vezetőinek végre rá kellene döbbenniük arra, ha erőiket egyesítik, akkor településük sportjában, focijában ÚJ FEJEZET KEZDŐDHET!

Tehát a  Bozsik-program csak szükséges szakmai feltétele lehet az egyesületek megfelelő szintű működésének, létének. A többi, az elégséges feltétel  a települések összefogásán múlik.