Az elmúlt hétvégén a Zalaszentmihály – Becsvölgye megyei II. osztályú meccset néztem meg. Két középcsapat (8. és 9. helyezett) játszott egymás ellen. Jó iramú, gólhelyzetekben bővelkedő mérkőzést láthattak a szurkolók. A végeredmény – szerintem – igazságos 2:2-es döntetlen lett.
A mérkőzés érdekessége számomra az volt, hogy a zalaszentmihályi csapat emberfogással játszott, „belógó” söprögetővel. Egyből előbújt belőlem a „kisördög”, és elgondolkodtam:
„VAJON VAN-E LÉTJOGOSULTSÁGA A SÖPRÖGETŐS JÁTÉKNAK?”
Azaz megyei alsóbb osztályokban érdemesebb-e hátul emberfogással játszani, vagy az edző egy területvédekezésre épülő játékrendszert játszasson?
Mielőtt erre a kérdésre megpróbálnék válaszolni, nézzünk meg néhány ehhez kapcsolódó kérdést!
- Alkalmas-e arra egy átlagos megyei csapat, hogy eredményesen alkalmazza a területvédekezést?
- Vajon meg lehet-e tanítani a kevésbé felkészült, képzetlen játékosoknak a védelmi(hármas és négyes) láncok hatékony alkalmazását?
- Megyei szinten könnyebb-e söprögetővel, jobb-és balhátvéddal és beállóssal játszani, mint egy négyeslánccal?
- Mi az előnye és hátránya a két védekezési módnak?
- Melyik a hatékonyabb védekezési mód?
Az első kérdésre egyértelmű válaszom az IGEN. Én labdarúgó-filozófiám szerint védekezni egy csapatot elég egyszerű megtanítani, ha rendszeresen részt vesznek a játékosok az edzéseken. A támadás főbb mozzanatait be lehet gyakoroltatni, de a gólszerzés alapvetően a játékosok kreativitásától, helyzetfelismerő képességétől, technikai szintjétől és nem az edző taktikai érzékétől, szakmai felkészültségétől függ. (Az ilyen képességek kialakítását megyei felnőtt edzéseken badarság elvárni. Az ilyen szintű játékosokat kinevelni vagy vásárolni kell!) Erre az IGENRE jó bizonyíték, a Gelse – Nagykanizsa TE 1866 kupamérkőzés, ahol a megye II-es gelsei csapat az NB-III-as együttestől csak 2:0-ra kapott ki köszönhetően annak, hogy megértették a védekezés alapelveit, kisegítették egymást és magas szinten kommunikáltak egymással.
Az előző kérdés IGENJÉBŐL egyenesen következik az, hogy a második kérdésre is a válaszom: EGYÉRTELMŰ IGEN. Tehát egy átlagos megyei csapat is képes hatásosan alkalmazni a területvédekezést, függetlenül attól, hogy valaha találkoztak-e ezzel a védelmi szisztémával, ha kommunikációs készségük, értelmi képességük átlagos és a begyakorláskor rendszeresen eljárnak edzésre.
A harmadik kérdésre a válaszom: szintén IGEN. Az emberfogásos védekezés nagyon egyszerű, könnyen megérthető és végrehajtható szisztéma.. Nem kell hozzá „egyetem”, különösebb gyakorlás, edzésre járás. Tehát könnyebben alkalmazható, mint a területvédekezés, könnyebben megértik a játékosok.
Nézzük a negyedik kérdésre a választ! Ez egy picit hosszabb lesz. 
„Az emberfogásos védekezés során a védőnek követnie kell a taktikai tervben meghatározott (posztjának, pozíciójának megfelelő) támadót abból a célból, hogy megakadályozza annak labdás tevékenységét (a labda átvételét, továbbítását stb.) és megszerezze a labdát. (Ezért e védekezési formát logikusabb lett volna emberkövetéses védekezésnek elnevezni.) Fő jellemzője a játékosközpontúság, azaz a védő mozgását elsősorban az ellenfelének tevékenysége, és másodsorban a labda mozgása és egyéb tényezők (labdás és labda nélküli támadó) határozzák meg. A védő reakciója mindig válaszreakció. Nem irányítja a védekezés folyamatát, hanem alkalmazkodik. Ez e védekezési forma gyengéje, bár a jó fizikai képességű és kiváló helyzetfelismerő, anticipációs készségekkel rendelkező („előregondolkodó”) védők nagyon sokszor eredményesek tudnak lenni ilyen játékszituációkban. E védekezési mód másik hátránya, hogy az ezen elv lapján mozgó játékosokat a játéktér meghatározott területeiről, adott pozíciókról el lehet távolítani.” *
EZZEL A HIBÁVAL TALÁLKOZTAM HÉTVÉGÉN! Sajnos ez volt a gyenge pontja a zalaszentmihályi csapatnak. Mindkét kapott gólja ugyanolyan módon esett. A hátvédek becsületesen követték a befelé mozgó csatárokat, és az ellenfél mélységből beinduló szélső középpályását már nem volt nehéz megjátszani. (Főleg úgy, hogy „emberének”: a hazai középpályásnak nem volt ínnyére a védekezés!). A belül helyezkedő rutinos söprögetőnek esélye sem volt – a nagy távolság miatt – kereszteznie, a gólszerzést megakadályoznia.
Nézzük a területvédekezést!
„Az emberfogásos védekezés csapat- és csapatrész szintű alkalmazása nemcsak taktikai szempontból megfontolandó, hanem energetikai szempontból is, hiszen az ellenfél folyamatos követése nagyon sok energiát kíván a játékosoktól. Ezért egy hatékony, de kevesebb energiát igénylő védekezési eljárást kellett kitalálni és alkalmazni. Ez lett a területvédekezés.” **
„A területvédekezés általában nem azt jelenti, hogy a védekező játékos a pálya egy fix, konkrétan behatárolt részét felügyeli, hanem a védekezési szerkezetek (rombuszok, négyes láncok stb.) bizonyos pozíciójához tartozó dinamikusan változó területét. Én szívesebben használom a „területvédekezés” helyett a „szerkezettartó védekezés”kifejezést. A szerkezettartáson belül lehet labdacentrikus, terület- illetve emberfogásos védekezés is. Egyrészt alkalmazkodni kell a labdás és a labda nélküli ellenfélhez, a társakhoz, továbbá bizonyos területeket, átadási vonalakat, folyosókat kell lezárni, másrészt, ha szükséges, egy adott területen belül embert kell követni.” ***
A területvédekezés alkalmazása igazán csak akkor okozhat gondot, ha olyan játékosok művelik, akik nincsenek tisztában ezen védekezési rendszer alapelveivel, és nem tudnak egymással kommunikálni, hatékonyan együttműködni.
Az ötödik kérdésre a válasz: ÁLTALÁBAN A TERÜLETVÉDEKEZÉS. Az emberfogásos védekezés lehet hatékony, olyan csapat ellen, amelyik nincs tisztában azzal, hogy hogyan lehet megbontani az ellenfél védelmét, vagy fizikailag sokkal gyengébb, mint az ellenfél. Ha mindkét módszer alkalmazására alkalmas a csapat, akkor célszerű a területvédekezést választani.
NÁLAM A NÉGYESLÁNC GYŐZÖTT.
Megjegyzés: *,**,*** idézetek „Az alapfogalmaktól a mérkőzésekig” c. könyvemből valók.
