ÚJRA FEL KELLETT ÉBREDNEM ÁLMOMBÓL! Szeretném, ha a csapatom sikeres lenne. Szeretném, ha én is sikeres lennék, de ezt a játékosok nélkül nem lehet elérni!

A hét elején elterveztem az edzésanyagot, hogy mit fogunk gyakorolni, hogy az első bajnoki meccsünkön sikeresen szerepeljünk, de a heti EDZÉSLÁTOGATOTTSÁG ELKESERÍTETT.

A játékoskeret szép lassan el kezdett apadni. A 20 fős keretből már csak 16-an maradtak. (A többiek sérülés, munka, tanulás miatt kiestek.) Ráadásul két csatáromat is elvesztettem. Így egy a játékosállományhoz jobban illeszkedő játékrendszer alapelemeit kellett volna megismertetnem, begyakoroltatnom a héten a fiúkkal.

De hát a többségük nem jön edzésre!!! A  tervezett kezdő 11-ből a héten: 3 fő két edzésen, 4 fő csak egy edzésen, 4 fő egy edzésen sem volt. 

EZ A MEGYEI FOCI!? 

KEZDEK IZGULNI, lassan kezdődik a bajnokság és kiderül, hogy milyenek vagyunk. Elválik, hogy milyen a játékosanyagunk, és az is, hogy eddig milyen munkát végeztem a fiúkkal, hogyan készítettem fel őket. Hétvégén (holnap) már tétmeccsünk lesz: kupameccset játszunk. Ráadásul ez a mérkőzés nekem DUPLÁN FONTOS: egyrészt ebben a szezonban ez az első „éles” fellépésünk, másrészt az ellenfél csapata az én előző együttesem, amelyben játékosként és edzőként – kisebb-nagyobb megszakításokkal – közel 20 évet töltöttem el. Szóval presztízsmérkőzés lesz a javából.

Mikor összeállítottam a heti edzésanyagot, akkor ez a számomra nagyon fontos mérkőzés is – többek között – meghatározó tényező volt. Mivel most már természetesnek kell vennem , hogy a keddi és a pénteki edzésre nem mindenki jön el, hanem csak az egyikre vagy a másikra. Így majdnem ugyanazokat az edzésgyakorlatokat vezényeltem le a fiúknak mindkét alkalommal. A különbség abból eredt, hogy kedden nem az „igazi” kapus állt a kapuban, pénteken már igen.