"Sok megyei csapat már január elején elkezdte a félkészülést a tavaszi idényre, de biztos vagyok benne, hogy többen (akik nem a bajnokság megnyeréséért vagy kiesés elkerüléséért harcolnak) csak februárban kezdik az edzéseket. A rendkívüli időjárás a szabadtéri edzéseket mostanában gyakorlatilag lehetetlenné tette hazánkban. Ha a csapatnak nincs egy milliomos szponzora, aki külföldi edzőtáborba befizeti a játékosokat, akkor csak a tornatermek, tornacsarnokok maradnak a tréningek helyszínéül. Egészségügyi szempontok (pl.: légúti megbetegedések, izomsérülések nagy valószínűsége) miatt nem ajánlanám a rendkívül szeles, hideg, jeges időjárásban a műfüvön való edzéseket. Inkább maradjanak el az edzések!
A téli felkészülés célja – természetesen – a játékosok optimális edzettségi állapotba való hozása a tavaszi bajnoki mérkőzések kezdetéig.
A kérdés az, hogy ez lehetséges-e a megyei kiscsapatoknál? Ha igen, akkor hogyan?"
Végre, hiszen az egyesület vezetősége ennek a korai kezdésnek sem nagyon örül, mert költségekkel jár. (Fűtés-, villany-, vízdíj stb.) A játékosok többsége viszont üdvözölte, hogy megkezdődött a felkészülési időszak. 
;
) ellenére sok pozitív dolgok látok a meccseken. Bár Gelsén az ifi csapat ellen nyertünk 9:3-ra, már előre vetítette a Felsőrajk elleni kupameccs baljós árnyait. Simán kikaptunk 6:0-ra. 3-4-3-as támadó alapfelállásból induló és 5-4-1-es védekező formációba visszarendeződő játékrendszerben képzeltem el a pacsai csapat „feltámadását”. TÉVEDTEM. A kondíció és az akarat hiánya alapvetően megbuktatta az elképzeléseimet. A két szélső középpályás gyakorlatilag hátvéd pozícióba szorult vissza, jobbára csak védekezett, nem volt ereje támadni. A két szélsőm pedig pont fordítva tevékenykedett: nem zártak vissza a belső középpályások mellé, elöl sétálva szóval „barátságos” szavakkal irányították hátul megszakadó társaikat. 
